Van egy analízisparalízis nevű jelenség, amelyről még a Wikipédia is ír.

Ezt írja:

„Az analízisparalízis egy helyzet túlelemzésének állapota. Lényege, hogy a döntéshozó túl sokat gondolkodik, és döntésképtelenné válik. Döntésképtelenséget okozhat a túl sok lehetőség, amik közül a döntéshozó nem tud választani. Ahelyett, hogy választana, és később szükség esetén korrigálna, az akkor legjobbnak látszó döntést akarja meghozni, amikor több, ugyanolyan jónak látszó lehetőség közül kell választania. Tarthat attól is, hogy nem a legjobb lehetőséget választja.”

Nos, igen.

Minden egyes szava igaz rám.

Tulajdonképpen ez az oka annak, hogy már a 14. bejegyzésnél tartok és még ez sem arról fog szólni, hogy melyik weboldalon regisztráltam, és töltöttem fel a képeimről mintákat.

És itt veszítem el egyetlen hűséges olvasómat, anyámat. (Köszi, anyu, hogy eddig olvastál!)

A „legjobb lehetőség” választása különösen kísért engem. Ugyanis ismét bomba ötletem támadt: a 10 db kép egy dologról unalmas és nem túl vonzó, elegendő lenne 5 db kép, ezért nem 5x10, hanem 10x5 képnek kellene lennie egy csomagban. Hiszen ez valóban még jobb opció a vevőnek. És nagyon nem mindegy, hogy mivel rukkolok elő új eladóként.

Hjaj…

Még meg is indoklom az analízisparalízisemet!

Vajon reménytelen eset vagyok?

Örökös halogató?

Csak szeretek írni a cselekvésről, de már a konkrét lépéseket nem hajtom végre?

Hm…

Attól függ, nem?

Ha még a 30. bejegyzésemnél is újratervezésről, valamilyen csodálatos bomba ötletemről fogok írni, akkor valóban paralízises vagyok, de ha időközben beregisztrálok egy oldalra és megjelenek rajta az ajánlatommal, akkor be tudtam magamnak bizonyítani, hogy mégsem vagyok paralízises!

Megegyezhetem magammal egy ilyen alkuban? Áll az alku?

Áll az alku!

Hajrá!

Hajrá nekem!

Menni fog ez!

A jó hír számomra az, hogy csak 5x5 db képet kell generálnom azokra a témákra, amikkel már elvileg megvoltam.

Szóval most újabb lendületet veszek, és nyomás!